Pont,pont,pont

Na megint írok két hét kiesés után... Ez a bő két hét arra volt szükséges, hogy rendezek magam körül mindent, az érzéseim, a környezetem, egy szóval az egész életemet. Pont az összeomlás szélén álltam. Tényleg már csak egy lélegzett vételnyi erőm volt. De túléltem x). Hála egy két embernek, Pont akkor voltak ott amikor kellet, pont úgy ahogy kellettek , és ennek köszönhetően összetudtam hozni egy olyan világot, amilyet akartam. És elhatároztam, ez a világ elzárt lesz, 4-5 ember fontos benne,és ez a világ most nem lesz átjáróház, ki se engedek senkit, be se x). Marad így ahogy van . Mert ez nekem így tökéletes........