A szívem újra dobban

Most boldog vagyok , mert megismertem azt az embert aki a szemembe megszemélyesíti a szerelem szót. Mert az említett lány nem leláncolni akarja a szívemet , hanem inkább felszabadítani, nem birtokolni akar , hanem a társam lenni jóban rosszban. Nem megérteni akar, hanem mindenkinél jobban megismerni, nem csak azt akarja, hogy szeressem, hanem azt is akarja, hogy viszont érezem hogy szeret. Köszönöm ennek a lánynak, itt is hogy itt van nekem (L) 

Társ blog

Létre hoztam egy társ blogot. Ami egy-féle napló szerűség. Abba a minden napjaim írom, képeket, videókat töltök fel. Ide is ugyanúgy írok. Csak inkább az érzéseimről
itt találjátok a társ blogom: 
http://metinaploja.wordpress.com/

Pont,pont,pont

Na megint írok két hét kiesés után... Ez a bő két hét arra volt szükséges, hogy rendezek magam körül mindent, az érzéseim, a környezetem, egy szóval az egész életemet. Pont az összeomlás szélén álltam. Tényleg már csak egy lélegzett vételnyi erőm volt. De túléltem x). Hála egy két embernek, Pont akkor voltak ott amikor kellet, pont úgy ahogy kellettek , és ennek köszönhetően összetudtam hozni egy olyan világot, amilyet akartam. És elhatároztam, ez a világ elzárt lesz, 4-5 ember fontos benne,és ez a világ most nem lesz átjáróház, ki se engedek senkit, be se x). Marad így ahogy van . Mert ez nekem így tökéletes........

Ki életembe fényt hozot

Most csak pár képet teszek fel :) egy fontos személlyel közös web camos képeket majd holnap mesélek adig is itt vannak a képek :)

Álom világba élek.... de véget ért az első felvonás, a királyfi elment szerencsét próbálni, de pofára eset.

Sok embertől megkaptam az elmúlt idő tartamba, hogy én egy álom világba élek... Hát lehet sőt biztos. Igen van egy álmom ,hogy egyszer valaki szeretni fog megadja majd nekem amire a szívem vágyik, hogy őszintén szeret... és, én is őszintén szeretem...őt... Sokszor estem pofára, sokszor kaptam mély vágásokat az élettől.... Még is próbálkoztam boldog lenni.... A maradék csöpp kis erőm összeszedve bele kezdtem a penge élen való táncolásba. Ahol kockáztatnom kellet... lehet újabb mély vágásokat kapok... Vagy végre megismerem mi is az a happy end :) Bíztam egy személyben mert olyan csábító volt a szava... Minden mondata azt tükrözte amit egész életembe kerestem. Így bátran kerekedtem fel … Az útra, bátran adtam fel érte a jelenem és, a múltam mert azt hitem lehet vele jövőm... De tánc közbe egyre közeledtem a penge éléhez, majd azon kaptam magam hogy oda is kerültem... Mert egyre jobban hitem az illúziókban, hitem hogy, most az egyszer valóra válnak az álmok.... De nem így lett.. Megvágtam magam.. Bár a vérzést csillapítottam ahogy tudtam és, nem mutattam ki hogy mennyire fáj. Mentem tovább a szerencsét próbál utamon... De a környezetem olyan lett mint a hét fejű sárkány akinek levágod egy fejét helyére kettő nő... Egyre nagyobb volt a túl erő... Mindenkitől csak azt hallottam, amibe hiszek az csak hiú ábránd felejtsem el... Majd megint csábított valami.. Amire rá foghattam volna hogy egy újabb érzés, egy újabb személy... Akiben bízhatok... De rákellet jönnöm hogy neki minden ember egy ócska báb, akit a szavaival egy madzag végen mozgathat és, tetszés szerint azok a bábok úgy mozognak , ahogy ő akarja.... Köszönöm de nekem nem az kell hogy valaki egyszer rángasson, majd pedig bedobjon a sarokba... Inkább vissza fordultam az úton... Inkább hagytam elveszni az álmaim egy kis időre, inkább szarul de büszkén... egy magam... tovább küzdök.. Hogy egyszer az álom világ amibe élek valóság legyen....

Re

Nem írtam egy ideig mivel költözködtem stb.. Szóval nem volt időm írni J
De most ezt pótlóm. Először is, hát lelkileg elégé belefáradtam bármibe is… nekem lassan az érzések semmilyen mondóak lesznek, vagy is nem számomra, hanem úgy érzem, a környeztem, veszi semmibe az ilyen dolgokat. És így hiába is vannak nekem érzéseim, ha az emberek ezt semmibe veszik, akkor körülbelül semmit se ér az egész… Mert hiába is teszek meg mindent akár kiért, akit pl. szeretek, ha az nem tudja értékelni…
Kezdem azt érezni, hogy nem az előnyömre, hanem a hátrányomra válik, hogy vannak érzéseim. Mindig az a reakció az egészre hogy ne éljek álomvilágba… De ha az álmaim feladom, akkor mi is marad nekem? Kb. semmi más, csak hogy a felszínes dolgok… csak menni előre céltalanul lesz, ami lesz? Nem ez nem az én műfajom… én a bizonytalanságtól kikészülök… nem szeretem, ha nem tudom, mit hoz a holnap… És mi is az egyetlen biztos pont, amit most tudok kb., az hogy egyszer mindenki meghal… Ezt meg még nem tervezze. Csak szépen lassan felemészt a céltudatlanság. Nem láttok semmi olyan dolgot, ami biztos lenne… Nem tudom, hogy érdemes e éreznem… De még is tovább érzek… Mert a nélkül még elveszettebb lennék. Ráadásul saját magam adnám fel… Szóval inkább vessen meg a környezetem legyek egy maga… Ha kell, szenvedjek egy életen át de, legalább tudom, hogy én más vagyok, mint a nagy átlag… Még bízok, abban hogy valamit érnek az érzések és pár millió ember közül csak lesz valaki, aki értékelni tudja az érzéseket. És nem csak a szemének él…

Amúgy meg várom a pénteket Ré5. remélem jó lesz… Bár már viharfelhőkre is volt jel. De azt hiszem ezeket, elűztem de, ha nem még mindig van nálam esernyő, nem fogok elázni;)

Csak a szeme szeretett
De szívem beleremegett
Szavakkal csábított
Mélyálomba kábított

Majd vihara ébredtem
A túl partra tévedtem...
Itt a szomorúság
Ott a boldogság....

Most is kérdem ő hol jár
De neki nem fáj
Ő már nevet..
Szeme mást szeret

Csókja mást mérgez...
Ha belehalok...
Akkor is ez volt
A legédesebb méreg

Neve.. ez átall
Végleg szívembe éget..
Akkor is ha apró kis,
Darabokra tépte....
(megteném újra érte)