Re

Nem írtam egy ideig mivel költözködtem stb.. Szóval nem volt időm írni J
De most ezt pótlóm. Először is, hát lelkileg elégé belefáradtam bármibe is… nekem lassan az érzések semmilyen mondóak lesznek, vagy is nem számomra, hanem úgy érzem, a környeztem, veszi semmibe az ilyen dolgokat. És így hiába is vannak nekem érzéseim, ha az emberek ezt semmibe veszik, akkor körülbelül semmit se ér az egész… Mert hiába is teszek meg mindent akár kiért, akit pl. szeretek, ha az nem tudja értékelni…
Kezdem azt érezni, hogy nem az előnyömre, hanem a hátrányomra válik, hogy vannak érzéseim. Mindig az a reakció az egészre hogy ne éljek álomvilágba… De ha az álmaim feladom, akkor mi is marad nekem? Kb. semmi más, csak hogy a felszínes dolgok… csak menni előre céltalanul lesz, ami lesz? Nem ez nem az én műfajom… én a bizonytalanságtól kikészülök… nem szeretem, ha nem tudom, mit hoz a holnap… És mi is az egyetlen biztos pont, amit most tudok kb., az hogy egyszer mindenki meghal… Ezt meg még nem tervezze. Csak szépen lassan felemészt a céltudatlanság. Nem láttok semmi olyan dolgot, ami biztos lenne… Nem tudom, hogy érdemes e éreznem… De még is tovább érzek… Mert a nélkül még elveszettebb lennék. Ráadásul saját magam adnám fel… Szóval inkább vessen meg a környezetem legyek egy maga… Ha kell, szenvedjek egy életen át de, legalább tudom, hogy én más vagyok, mint a nagy átlag… Még bízok, abban hogy valamit érnek az érzések és pár millió ember közül csak lesz valaki, aki értékelni tudja az érzéseket. És nem csak a szemének él…

Amúgy meg várom a pénteket Ré5. remélem jó lesz… Bár már viharfelhőkre is volt jel. De azt hiszem ezeket, elűztem de, ha nem még mindig van nálam esernyő, nem fogok elázni;)