Ma megint szörnyű lelki állapotba kell lefeküdnöm még mindig ugyan az az érzés dúlja fel a lelkemet. Én biztos vagyok de egyre jobban nem értem azt aki miatt biztos lennék. Olyan mint ha üvöltenék és várnám hogy a válasz... azaz a vízhang visszajöjjön szeretlek~szeretlek... de vagy süket vagyok vagy tényleg nincs visszhang... vagy csak késik... én várnék bármeddig... állnék egy helybe... de ha egy helybe álok sokáig akkor meg félek hogy, arra eszmélek, körülöttem minden megváltozott és, közbe az is eltávolodott amit vártam … úgy fogok meghalni hogy várom a nagy csodát és bízok benne és az utolsó percbe jövők rá csak illúzió volt minden? Vagy meghallom azt a visszhangot amit annyira vártam... percek,órák, napok, hetek lesznek tán? Pedig én egyre hangosabban kiáltok.. már torkom szakadtából de sehol se jön az az egyetlen kis hang mi kellene amire szükségem lenne... hogy annyira ne marjanak a szívembe a könnyeim... Mert én amit mondok azt végig komolyan is gondolom az onnan jön mélyről....és, lehet hülye vagyok de én még mindig várom a vízhangot... mert bízok benne hogy nem véletlen azt látom abban akiben látom azt hogy az ő válasz lenne a visszhang. De ha idő telik és egyszer már csak azon kapom magam hogy mennem kell akkor... ha szívem kapuját bezárom azt már mögötte teszem, egy üzenet lesz rá vésve az ajtóra egyetlen szó ami most a mindent jelenti nekem … Szeretlek :(
hol vzhang, hol visszhang xD az utóbbi a helyes...és a visszhang nem mindig jó...van,hogy túl korán jön és el akar nyomni...tudod mire mondom...és van aki nem kereshet másik helyet kiabálásra, mert odaláncolták arraaz egyhelyre, hogy ordibáljon
VálaszTörlés