2010. január 9., szombat

Az ember olyan lény aki a szemének él és ,nem a lelkének de ,egy nagy igazságot elfelejtett... a látszat néha csal

Ami annyira nyugtalanított hogy valakit most nem értettem meg most véget ért. Mert már többé nem kell fürkésznem a tekintetettét nem kell várnom a visszhangot szeretlek~szeretlek ezt vártam volna de csak egy hangú volt a kiáltás a végén már csak egyre halkabb és halkabb lett. Most már tudom az igazat így hát már nem is hallani, még egyszer halkan suttogom. Majd a szél elfúja. Mi marad pár emlék.... pár kép.... ez olyan lesz mint egy mese... egy rejtvény... amit megakartam fejteni és meg is fejtettem. Csak ép a válasz nem az volt amit vártam. De ezt is végig csináltam. És még mindig a tartom az eszméket amiknek egy ideje élek. Nem ezt nem hagyom elvenni ilyen könnyen. Még küzdök értük, ha kell az utolsó levegőmig. Ha könnyeimbe fulladnék akkor is. Nevetek akkor is ha sírni kell.. Mivel egy mosoly ami lehet nem is igazi kimenthet a nehéz szituációkból... és, a természet is igazolja minden rossznak egyszer vége lesz. A zápor eláll az aszfalt felszárad... Egy szóval örökké nem eshet. Terveket szőttem, maga biztos voltam, bíztam magamba, így hát most is magam vagyok , megértettem amit akartam úgy kaptam ahogy kértem... Azt kértem hogy megértsem hát megkaptam... És talán ha most azt akarom nagyon teljes szívemből hogy, most tényleg boldog legyek akkor az is leszek...... Nagy levegőt veszek.... és megpróbálok nem nézni hátra. Megpróbálok nem törődni a múltammal... Mert nem maradt más... el kell engednem a múltat hogy lehessen jövőm... Most egyet lépek... remélem a második lépés is sikerülni fog.... Most behunyom a szemem... Nem hagyom hogy az vezessen nem fogok semmiről tudomást venni. Csak arról ami a lelkemet fogja meg. És le se … a problémákat amit az idő kreált. Romokat hagyok itt.. ami a múltam..megtorpanok egy percre... ez a jelen. Gyorsan becsukom a szemem és, szerencsét próbálok mint valami kivándorló hogy majd más földön hátha szerencsém lesz... ez a jövőm... Remélem sikerülni fog … Mert egyre fogy a levegő és úgy érzem ez az utolsó lélegzet az utolsó csepp levegő amit betudok szívni és, éltben tart de, ha kifújom már holtan esek össze....De egy utolsó esélyt mindenki érdemmel így hát magamnak is megadom :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése