Tekintettedbe volt valami ami elragadt..
De csak pár emlékfoszlány mi megmaradt
Pár ígéret, csak egy buta kis mese...
Mitől elment a másik esze...
Kicsit naiv lehettem
Egy picit még buta gyerek
De legördült a függöny
És, véget ért a szerep
Szépen lassan el engedted a kezem
Melletted álomra hunytam a szemem..
De most felnyílt
Szinte vakító a fény
De rádöbbentem.. az életedbe
Csak mellék szereplő lehettem én
Más a hős nő nekem
Más mellet kell hogy álomra hunyjam a szemem
Még egy szó töri meg a csendet
Emlékembe él mit az idő elvett....
De nincs jelenünk se, jövőnk
Csak múltunk..
Így elvált most a közös utunk
Jó volt veled álmodni....
De, most már fel kell ébredni
Ennyi a vigaszom: az ember szokott néha tévedni...