Te nyitott könyvként olvashatsz bennem… de én csak a borított látom, ha megakarlak érteni…

Olyan fura napokon vagyok túl. Érzelmileg úgy mond labilis, vagyok pedig… tudom, hogy mit érzek és lehet, hogy ép ez a baj, hogy mos az egyszer magam értem, és magammal vagyok tisztába én, tudom, hogy merre tovább most az egyszer én láttok előre…most van, az hogy bátran mondom én, szeretem… és még is könnyeket ejtek, mert hiányzik. És lehet, hogy fáj de, mos ettől a fájdalomtól, nem akarok megszabadulni, mert tudom, hogy jobban fájna, ha ezt a fájdalmat eldobnám… Olyan fura hogy most ő tudja, hogy tényleg mi van most ő, lát tisztábban lelkembe Beengedtem oda ahova eddig életembe két-három embert…És ő az, aki olyan, hogy, tényleg amikor lehet csak a tekintetét, fürkészem még se tudom megérteni olyan könnyen. Mint bármelyik embert eddig az életben… Nem tudom, valahogy minél jobban meg akarom érteni annál nehezebb, pedig ennyire még senkit se akartam megérteni és ez azért van….mert most tudom, mit akarok…és nem akarom hogy ez a magabiztosság a semmibe vesszen…. Mert ilyen még nem volt és kitudja mi lenne ha ez elveszne….Szóval marad az hogy reménykedem hogy idővel majd én is tisztában láttok 