Belesápadok a ha tükörbe nézek.... csak mond meg nékem mennyit érek ?

Hát ma álmatlan éjszakám /hajnalom volt... nem tudtam aludni rágodtam magamon~és az emberekkel kapcsolatos visszonymon... forgolodtam és hiába is akartam elaludni nem tudtam. Szóval nem maradt más úgy mond tükörbe kellet néznem.... saját magammal szembe....ami úgye bár mindig is az embernek a legnehezebb dolog magát birálnia... függetlenül....na ez a legnehezebb...magunkkal szembe reálisnak lenni.... de én probálkoztam mivel mást nem tudtam tenni mert az ágyba vergödést egy óra után feladtam..kb a hiszti szélén...és mivel nem akartam egy egész estét végig sírni ezért...magamba néztem elég mélyen.... röktön az első kérdés ami felmerült az a dolog hogy szeretnek/ szeretet...
És öt küllön eset jött fel... széppen sorba és a legfájdalmasabbal kezdődöt...Megint feljött az aki több mint két évig... a legjob barátomnak mondotam és mindig megnyugtatott ha ezt a mondatott hallottam tőle: "ne félj én szeretlek".... és igen neki a tettei is ezt sugározták és az e féle szeretet még a mainapig is hiányzik. Hiányzik az mikor együt cigiztünk és kibeszéltük egymás lelki bajait... hiányzik az amikor együtt nevetünk a sok emeletes baromságon amit összetudtunk hozni...hiányzik az amikor egymás válán sírtunk... és azzal vigasztaltuk egymást hogy "ne félj én igaz barát vagyok történjen bármi én itt leszek"... Hiányzik az együt énekelgetés bárhol akár a héven akár egy játszó közeppén... "nem kell néznin tudjuk hogy még mindig szarul toljuk. köszönöm" Hiányzik az hogy volt egy ember akinek nem kellet ahoz szavak hogy megértsen elég volt ha a szemembe nézet... és nyitot könyv ként olvasott a gondolotaim közt... és tudta mindenek mi lesz a vége és probált arra fele terelni ami a helyes út lett volna ... de én mindig a saját fejem/ szívem után szoktam menni... így néha sőt legtöbbször a rossz vége lett az igaz ... de akkor itt volt mellettem és tartotta bennem a lelket... és minden pofára esés után az ő segitségével jöttem rá a tanulságra... lehet hogy későn... de jobb mint ha soha se eset volna le ... mert így is tanultam belőle.... na ő rá lehetett mondani hogy barát ... akár azt is hogy igaz barát... mert...bizonyitotta hogy mindig itt van de mint minden illuzió álom és eszme elveszik az idővel... ő is széppen elveszet... visszont én meg olyan vagyok hogy aki szívembe egy bizonyos helyet elfoglalt az ott is marad... és senki se tudja át venni a helyét...szóval olyan fogalom hogy legjobb barát kb az életembe már megszünt na bumm egy mélyvágás megint a szívem közepébe...ilyen az élet..

Szeretet~szerelem... ugye a szeretet ezzel a fogalommal szokták a legtöbben párositani... sajnos nekem is volt benne részem... és miért sajnos... mert az életbe nincsen happy end.... Pont labilis időszakom volt mikor megismertem a lányt akibe sikerült is beleszeretnem...a legjobb barátom küllföldön... a haverjaim le se.... és rohadtúl magam voltam és benne meg széppen lassan megbíztam napról napra egyre jobban úgy mond olyan voltam mint valami álat ami elöször távolról nézzi az embert majd szépen lassan egyre közelebb kerül hozá már mellette ül... de még amikor meg simogatnák hátrál... utána már azt is hagya hogy simogasák... és amikor az ember társa elmegy valamerre már menne utána... egy ideig mentem is de aztán kaptam egy akkora rugást hogy a padlon maradtam és végül elvesztettem teljesen a szemem elől... és szószerint majdnem kipusztultam a hiányba...Mivel ő volt életembe a második ember akibe annyira megbiztam hogy minden titkom őszintén elmondtam szóról szóra....és el is mertem mondani neki mit érzek.. és ő meg azt mondta ő is ezt érzi stb mint ugye bár az emberek legtöbbjénnél ez ilyenkor szokás..de sajnos a tetteivel nem ezt igazolta... egy két hetes msn utána távkapcsért ott hagyott....amien széppen lassan elaltatott olyan gyorsan fel is ébresztet... és amire ébredtem mindennél rosszabb volt ... most már nem csak a legjobb barátom nem volt itt nem csak a haverjaim le se ... hanem a szerelmet is elvesztettem és utána bő félévig nem is volt senkim.... nem véletlen... épitgetnem kellet mindent előről még talán most is épitek.....de ez volt éltembe az egyik legmélyebb vagás a szívembe és a legnagyobb pofon amit az élettől kaptam....

Szeretet~igaz szeretet?.... Na igen... lehet hogy már nem hiszek abba hogy valaki igazán tudna szeretni pedig majdnem kezdtem elhinni aztán szépen lassan megijedtem inkább máshoz menekültem.. mert azt hitem jó így rohadtúl nem volt jó.... mert a lány azt a látszatott tudta kelteni hogy ő tényleg igazán szeret... tetteivel is probálta így alakitani a dolgokat...szavakkal is utalt rá és valamennyire kiismert ép annyira hogy tudja hogy ezzel engem összelehet zavarni ... nem egy álmatlan éjszakát okozot .... az elmúlt párhétben... sőt nem egy át sírtat...jó mondjuk én is bánthatam de visszakaptam elég rendesen...sőt elég durván...amikor már nem bírta a látszatot akkor már a szavai se voltak olyanok mint rég... és persze ki volt a hibás... megint az aki az illuziókat kergeti aki még álmodni akar és hinni... ezzel kb az a kismaradék naivitásom is elszálta ami volt... meg az úgy mond hogy őt idézem "te olyan buta vagy, mindig melletted kéne legyek hogy vigyázzak rád hogy ne csinálj hülyeséget..." és igen kb ez lenne a vágyam jól kiismert jól bezavart.... egy társ aki mindig mellettem van és vigyázz rám....hát én majdnem elhitem a szavait ... de a látszat még idővel lehult és a szokásos üldözési mániám megvédet megint attól hogy a tűz felemészen... így csak megint megégetet....és szívmbe egy ujabb vágás keletkezet....

szeretet~az igaz barát tud minden rosszat és jót rólad még is szeret... na igen.... ez annyira igaz de akkor úgy látszik hogy akit igaz barátnak hisz az ember az nem is az... ez is egy elég érdekes eset... na megprobálom elmagyarázni...pl ha valaki szereti a piros színt de a másik megvetti azokat akik szeretik ezt a színt... és van sok ilyen ismerőse... és azokat elég durván oltja....pedig azt mondja szereti őket attól hogy szeretik azt a színt a szavai még is tükrözik az ironiát az undort és stb-t....és ez a valakinek aki szereti a piros színt fontos aki nem szereti a piros színt nem meri elmondani hogy ő szereti azt és inkább helyessel mert tudja hogy ha elmondaná hogy szereti a piros színt... hiába nem veszitené el látszolagosan azt a személyt...aki nem szereti azt a színt... de igazából elveszitené...mert ő is olyan lenne akit emiatt ironiával kezelne és undorodna tőle....érti akinek értenie kell...
A másik dolog az hogy nem csak egy fontosabb ember van az ember életébe ketté szakadni meg nem tud.....nem lehet minden helyen ott sajnos... és nem hanyagolhat el egyes embereket se....sajnos az időt és a teret senki se tudja befolyásolni még én se....ez van még egy emberbe csalódtam....

Szeretni úgy hogy nem tudsz semmit rólam ?
Na igen ez volt mostanába az életembe a legszánalmasabb dolog amit tapasztaltam x-y emberek elkezdi msnen hogy járujnk mert ő szeret és nem csak szánalomból lenne velem mint a legtöbb csaj... peff -.- és amikor kérdeztem hogy mit tud rólam nem tudott csak közhelyeket mondani amit bár ki tudna mondani... de ő szeret és én legyek vele eskü mint ha valami tárgy lennék... bocs hihetetlen de nekem is vannak érzéseim... és attól hogy kedves x-y-on pasi hiányod van és én elmondom egy akkori barátnak hogy mekkora szánalom ez attól nem rám kéne haragudni hanem magadra... mert te voltál az aki rám akart hajtani úgy hogy egyszer sem látott :D ráadásul rohadtúl nem jössz be .... és ez nem csak külső belső is én azt is nézem bármely meglepő... ez a dolgo nehogy azt hidd sebezet ezzen tudtam mostanába a legnagyobbat nevetni.....

a szeretet azt hiszem sikerül ki veséznem magamba úgy nagyából...de azért még mindig bizva bízok hogy örökké nem eshet...

Utána még azzon rágodtam... hogy tényleg gáz lenne hogy sok kapcsolatom volt és ténnyleg ribanc vagyok stb....?
Hát emberek rohadtúl nem .... és amúgy elárulom a kapcsolataim nagyrészét nem én teszem tönkre / vetek neki véget... nem tehetek róla hogy már nehezebben ragaszkodom és könnyebben túl vagyok egy pár kapcsolaton és arról sem tehetek hogy még mindig keresem azt aki megért és azt aki mellett tényleg boldog lehetek... nem azt mondom hogy godok nélküll mert olyan nincs hogy gondok nélküll de valaki olyat aki akkor is kitart akár mi van...tudjátok ez is bár mennyire hihetettlen én is úgyan úgy arra vágyom mint minden ember hogy boldog lehesek... és szeresenek és szerethesek... végül is az ember elvileg társas lény akkor erre születet....

Nem lenne szívem?o.O nem tudok szeretni ?o.O

Hát lehet nehezebben megy lehet félek már magától a gondolatól meg a fogalomtól de .... van szívem csak már meggondolom hogy kinek mit mondok és mit is teszek kiben bízok.... kinek hiszek... mert nem akarom hogy megint akár mi is fájon.... tudom ha nem kockáztatok akkor semmi sem lesz minden marad így ... de én már csak akkor merek kockáztatni ha láttom is hogy szabad.... már nem minden jött mentnek adok esélyt.... ez van ezt kell szeretni aki szeret így szeret... biztos van valaki aki szeret... mert ha nem lenne akkor már nem élnék :D vagy ki tudja....

Na szóval úgy nagyából ezek a lényegesebb dolgok mikre rájöttem :) most már kicsit jobban vagyok hogy megvívtam a saját belső harcom ... és úgye bár ami nem öl meg az megerősit ;)

Együtt a toleranciáért....

A tegnapi nap bebizonyosodot, hogy egyes embereknek az sem számit, hogy ünnepek vannak, azért mert nem a megszokott a külsőnk...
Mert hajat vasaltunk egy bevásárló központba (Mammut) belénk kötöttek (ráadásul, az ott dolgozó biztonsági őrök)...
Lemerem fogadni hogy ha két pláza cica lettünk volna, vagy retro páva nem kötöttek volna belénk...
Nekem konkrétan itt telt be a pohár, és lett elegem abból hogy minden tárgyilagos....
Lassan minden arról szól, amit az ember lát vagy megfoghat...
A belső értékek a semmibe vesztek, és ami nem sablonos, nem tömeg gyártmány, azt azzal akarják elnyomni hogy bunkóznak egy sort, belerúgnak a másikba,
és közhelyeket mondanak... Közben semmit se tudnak a másikról... Konkrétan nem látnak, csak néznek. Hátat forditanak minden igazi értéknek...
Mert szerintük az a helyes ha minden egyforma... Minden egyszerű és megszokott és hétköznapi.... Persze minden ember más....
De akkor azt is tolerája, ami egy kicsit a számára feltünőbb a megszokottnál, ha már mi is tolerájuk azt, hogy az Ő érzelmi szintje azon van,
hogy belerúg a másikba... Ha neked is eleged van ebből, és szeretnél tenni azért, hogy az emberek elfogadjanak, gyere December 30.-án a Mammut 1 bejáratához
(Széna Tér) 14:00-ra, és hozz 500-1000 FT-t, mert Szaloncukrot fogunk osztogatni az ünnep nevében ^^ . Lássák, hogy Mi is emberek vagyunk, és törődünk
embertársainkkal ^^ . Mindenki jöhet, aki elszeretné magát fogattatni azokkal, akiknek előítéleteik vannak, esetleg csak tolerancia párti.
Ha esetleg többet akarsz tudni itt az msnem: metiapokalipszisprivate@hotmail.com,
és örülnék ha minnél többen jönnétek ha eljösz előre is köszi
xoxo Meti apokalipszis ^^ & -SoulCrash- Sütee ^^

Küldd tovább, ha jössz.

Azt hitem erősen homokba rajzoltam egy szívet
Amibe két név volt az enyém és a tied
Azt hitem álomba éltem, de a valóságtól féltem
Elfújta a szél a két nevet..minden a szélbe veszett
Ellibbent a remény..vele minden esély...
A szívem egy nagyot dobban.. a szemembe
Egy könnycsepp mindig ott van...
De én azt mondom csak az a pár homok szem ami fáj....
Amit a szemembe fúj a szél..de te tudod hogy miért...
Áztatja a földet..., hiába takarom el az arcom
Te tudod a választ...neked már nem álarc a látszat
Hiába teszem... hiába mondom nem dobog a szívem
Hiába hiszem..már megállt..te hallod hogy hevesen ver
Tudod mindig hiányzol mikor a nap nyugszik és kel...
Minden perc lassan telik el...nekem már semmi se kell...
Csak egy utolsó perc veled újra..te tudod mitől nehéz lelkem súlya
Pedig szöknék előleled újra és újra...
De nem megy csak egy lépés hátra majd futok vissza
A többiek előtt minden zavaros csak előtted tiszta...
Beengedtelek... oda ahová még senki mást...
Te tisztán látod..mit más sűrű ködnek lát...
Egy szó folyton folyvást a szívemig száll
De féluton hirtelen még mindig meg meg áll
Mennék...mennél de nem hagyja e szó..azt mondom várj


Lesz ami... lesz..
Csak a holnapba ne vesz..
Lesz ami... ami lesz..
Számit minden apró tett..
Lesz ami... lesz
Bevallom féltem...
Lesz ami... lesz
Tudom hogy te érted
Lesz ami..lesz
Tudom te is érzed...amit én...

A gyertya két végről éget..most elfogyott végleg..
Saját magam vetettem a fényességnek véget
Elnyel a sötétség..mikor már semmit sem láttok
Mikor már a holnaptól végképp semmit sem várok
Akkor hirtelen fel-feldereng az arcod
A néma csendet..emlékeimből meg-megtöri a hangod
Nem bírnám már-már a hatalmas terhet..
Szépen lassan úgy érezem minden az őrületbe kerget
Nem marad más csak az egyik kezembe..egy levél
Másikban egyetlen egy üveg cserép...
A levélben... számomra a mindent jelentő szavak
Az üveg cseréppel feloldozhatnám saját magam...
De egy pillanatra emléked megint feldereng...
Hiába fáj...nélküled a semmit mondó jelen
Szívembe él a múltunk és megremeg a kezem...
Valami itt tart...mitől nem merem...
Hogy semmivé legyen a jövő, a múlt,és a jelen...
Egy mondat mi erőt ad most nekem...
"Örökké nem eshet" furcsa játékot játszik a sors velem..
Néha magam se tudom mit miért teszek
Csak megyek előre, holnap nem tudom hol leszek
Bizonytalan minden..minden szinten...
Csak egy dolog biztos szinte...
Későn jöttem rá a te többet érsz mint a világ minden kincse..

Lesz ami... lesz..
Csak a holnapba ne vesz..
Lesz ami...lesz..
Számit minden apró tett..
Lesz ami... lesz
Bevallom féltem...
Lesz ami... lesz
Tudom hogy te érted
Lesz ami..lesz
Tudom te is érzed...amit én...

írogatam pár idézetet

Magamat tettem élő holtá.... kiírtottam az érzéseim...... olyan lettem mint valami vámpir.... aki csak éjjel élhet csak a sötétbe.... csak a rossz jutott neki.... és már annyira fél a fénytől és attól ami a jót és a szépet jelképezi.... hogy nem lép ki a fényre... de még is van olyan aki este meglátogatná vele lenne és széppen.... lassan a fényre vezetné.... de annyira megijed tőle hogy már benne is csak azt láttja hogy ha nem ő lesz az áldozatja akkor ő esik neki áldozatúl.....

Álmodtam..... majd reggel arra ébredtem hogy elfutottak az álmaim.... és többet nem tudtam álomra hunyni a szemem ....

*Annyira félek hogy ha érzéseimről van szó hogy játszom a vakot.... peddig előttem van egy akkora fény ami az egész életemet bevilágitaná..... még is inkább behunyom a szemem és megbujok a sötétben

*Felém hajolsz csókot lehelsz ajkamra... fülembe sugod halkan"szép álmokat" mellém bújsz.....megvárom még elalszol mellettem de én ébren maradok...

Szeretlek.... elször üvölt a viszhang majd szimplán hangzik végül egyre jobban halkul........majd a végén csak ép hogy hallod..... majd elviszi a szelő.... és e szó csak emlékeidbe él.... egy olyan emlék amit hiába nem akarsz látni mindig feljön..... feljön egy arc..... egy szempár egy illat vagy egy emlék ...aról akitől ezt a szót hallottad és igaznak is hited....

Egyik reggel egy ismerős érzésre kelltem..... egy olyanrat amit rég mindennél jobban szeretem még nem rombolták le az áltál az érzés álttal táplált illuzióm.... furra volt erre az érzésre kelni egy ismerős érzésre de más íránt máshogy értelmezve.....ezért mielőtt bárki is elhihete volna hogy igaz lenne felvettem egy álarcot....... és ez az álarc már annyira rám fort hogy még én is azt hiszem hogy ez az igazság és nem veszem észre mi van möggé rejtve .....

Egy lány ál a egy fiúval szembe a fiú nézz a lány valamire vár a fiu sziszen egyet.... a lány kérdően nézz..... álnak még egy ideig majd a fiú elmegy már más előtt áll... másra nézz.... másnak nem csak sziszeg .... mondja amit nem mert .... mire vissza a fordulna a lány már nincs ott.... de ha elálna akkor is csak sziszegne.... mert előtte súlya van ennek a szónak.....hatalmas a teher ami a szívét nyomja még se mer szabadulni tőle

Elkezdtem történetet írni amint írok egy új fejezetet felteszem blogra :D és lentről felfele olvassátok xD most a bevezetést is felteszem hogy könnyebben olvasható legyen most :)

Elhagyott napló

Srác megy az utcán ballag magába rengeteg megválaszolótlan kérdéssel a szívébe. Maga előtt egy kő darabot rugdos. Egy könnycsepp csillan a szembe magányosnak érzi magát.Lágy szelő simogatja az arcát,pedig mástól várná... de hiába is várja. Megy tovább a kihalt kert városi utcákon...ahol néha egy egy ember felbukna...de neki pont ez kell most magány és csend...és az hogy megértsen mindent mi miért van ? Legalább magát megértené ha más nem érti meg de most ez se megy. Így hát a megszokott helyre menekül ahova mindig menekülni szokott a gondok elől.AZ elhagyatott puszta ahol sínek vannak és egy egy kőfal egy egy grafitival díszítve nappal sincs ott senki. Este meg végképp nem ez neki egy külön világ ahol maga van és senki más egy olyan "lakatlan sziget" féleség amit csak ő találhat meg senki más. Pedig szem előtt van bárki láthatná... De mindenki csak azt látja benne ez egy kihalt hely mit keresne ott. A srácnak még is ez a menedék a nehéz napokon...Mert itt maga lehet ha akar... nem zavarja senki...álmodohozhat és nem kell ébrednie sose...mert itt nincs senki aki felkelthetné.. Maximum csak néha egy egy elszáguldó vonat töri meg a csendet és zökkenti ki a gondolatai közül. Sokszor eljátszik a gondolattal hogy ezek a vonatok akár ....megváltozhatnának mindent de nem tud ilyenkor lépni meg remeg a lába és csak nézi ahogy elszáguldanak majd leül egy kőre és néz maga elé... majd tovább sétál....És ezt így tovább bolyong céltalanul ő se tudja hova csak megy... Mint ha nem is látna nem is tűnik fel neki az idő múlása csak a gondolatait és emlékeit látja.... Most is ép ezt teszi sétál majd megbotlik valamibe. Lenéz a földre nem egy kő volt hanem egy napló itt eldobva a semmi közepébe. Nem tűnik valami réginek egész jól állapotba van. A borítása egyszerű fekete vastagabb karton. Rajta egy lakat. De rá van kötve a kulcs is. Nem tudja miért de lehajol és felveszi...Végül is mit veszíthet....Max elkap valami betegséget mert ugye ez nem a leghigiénikusabb környezet. De hát az legyen a legkisebb baj.Majd tovább hallad. Megy megy és egyre jobban érdekli mi lehet benne... furdalja a kíváncsiság.. Mi féle ki féle lehetett aki a semmi közepén eldob egy naplót vagy lehet elhagyta? vagy lehet üres nincs is benne semmi....De ezt itt nem tudhatja meg túl sötét lenne ...mert este a semmi közepén úgy nincsen világítás ....Hát elhatározza hogy haza megy és otthon a szobájába neki kezd az olvasásnak.... Olyan gyorsan lépked már hogy maga is meglepődik hogy mi izgathatja ennyire ő se tudja de valami egészen érdekesnek találja az egészet hogy pont pont akkor belebotolt pont ebbe a naplóba... az amúgy neki 20perces utat meg is teszi tízperc alatt. Kinyitja a kaput az ajtót ... Persze ezt zaj mentesen mivel otthon nem tudják hogy kiszökőt.....szóval óvatosan zaj mentesen bejut a lakásba bemegy a szabályába lehasal az ágyára felgyújtja a kisvilanyt. Majd gyorsan letép az oda kötőt kulcsot és leszedi a lakatot végig lapozza a naplót.... Ez bizonyosan egy srác írása lehet így elnézve bár szép írás de nem egy lányé... és az utolsó lapig teli van írva... de az utolsó lapot egy vér folt díszíti ami egy mondatot fed el.... De a srác most nem olvassa el vissza lapoz gyorsan az elejére. És neki lát az olvasásnak...
Az első bejegyzés címe...

Beteljesült szerelem

Mai nap szokásosan kezdődőt utolsó suli nap a téli szünet előtt. És egy várva várt tali...(itt egy átfirkált név)-vel.Bár most már kezdem megszokni hogy néznek ha átmegyek a folyosón egyesek a képembe nevetnek, lenéznek, aztán azt se tudják ki vagyok.. Túl vagyok nem a legkönnyebb napokon hogy a legjobb barátom elment külföldre... és túl vagyok azon is hogy magam lennék mivel úgy egy hónapja vagy másfél hónapja megismertem egy lányt aki szépen lassan a bizalmamba férközöt... fura mód egyre több mindent tudtam elmondani...ezt se hitem volna pont magamról aki úgy mond paranoiás plusz üldözési mániás és elég negatív hogy tudok még emberekbe bízni de benne sikerült... És nem tudom egyre jobban hiányzót ha nem tudtam elmondani neki hogy milyen volt a napom .... ép mi öröm ért vagy bánat .. amikor a sírás szélén álltam akkor valahogy megtudott nevettetni.vagy ép tanácsot adott...Majd egyszer elhívott magával hogy kísérjem el sulijába lesz valami és nem akar egyedül lenni...mivel barát nője büfés stb.. Hát mivel nem volt jobb dolgom elmentem végül is megkedveltem csak el leszünk... Meg addig sem itthon ülök mint az elmúlt másfél- két hónapban... így hát elmentem... El voltunk elhülyéskedtünk... itt is néztek az emberek mit mindenhol néha mint ha egy kiáltási tárgy lennék vagy nem tudom mi de tiszta fura érzés de már megszokót az egy év alatt... így nem törődtem ezzel csak azzal hogy (megint át firkált név) ott van és úgy egyre furában éreztem magam amikor nem beszélt akkor is csak ráfigyeltem. Nem tudtam más csinálni csak mosolyogni... az előtt még ilyen senkivel se volt nem tudtam mi ez de olyan fura érzés volt kellemes egyben ijesztő is.. mert ugye minden új dolognak van varázsa is meg valami rémisztő része is... ezért nem mernek sokan változtatni... Majd még a fagyoskodtunk kicsit a buszmegállóba majd elbúcsúzkodtunk. De már amint nem láttam látni akartam...Innentől kezdve minden pillanatba azt akartam hogy itt legyen...Hogy hallhassam a hangját láthassam ahogy rám mosolyog és én is rá mosólyghassak. Láthassam ahogy csillog a zöld szeme...És úgy minden megfogott benne.. mind a lelke mind a külseje
....Majd ma eljött a várva várt nap újra láthattam az említett találkozás után közel két hét telhetett el..Már szó szerint fájt a hiánya és ma egész nap pörögtem és semmi rossz nem érdekelt az se hogy nem tudom hányan beszóltak az utcán "hogy nézel ki?" "Ez fiú vagy lány" "Köcsög Emo" stb rágalmak... Nem érdekelt semmi csak az hogy még mennyi van hátra a találkozóig és hogy vajon megint ugyan az lesz ami múltkor... Hogy ránézek és megfog remegni a lábam, a gyomrom görcsbe rándul, és a torkomba lesz a szívem, és mosolygok olyan leszek mint valami zombi ami csak mosolyogni tud mert minden szó el akad fél úton ami jönne...és csak állunk majd néma csendbe...Féltem iszonyatosan de még is nyugtatott az tudat hogy megint látom. Az órák még nyújtottabbaknak tűntek mint szoktak tűnni... a tanárok szavai még semmit mondóbbak voltak most nem csak a fél mondatott értettem úgy hogy bla bla bla hanem az egészet.Majd meghallottam az utolsó óra végét jelző csengőt elsőként pattantam ki a padból. És végig rohantam a suli folyosón olyan gyorsan még mint soha :D elsőként léptem ki a suli kapun ez is ritka :D Majd annyira siettem hogy elhasaltam a jégen de most ez se bosszantott nevetve felálltam és tovább mentem. Haza jöttem és fura mód még többet baszodtam mindennel haj meg ilyenek. Bár annak se sok értelme volt első volt amikor itthonról kiléptem az utcára a szél telibe a hajam na mindegy lese... mentem tovább semmi se érdekelt csak az hogy látom. Majd buszozás ami kemény egy óra szóval végig feszülten vártam hogy végre oda érjek és láthassam. Majd megérkeztem megláttam és bekövetkezett a várva várt reakció a szívem majdnem kiugrott a szívem a helyéről... Három puszival köszönt ez után elmentünk sétálni. Nem is kell mondani így karácsony előtt két nappal nem valami kellemes a klíma :D hát sétálgatunk majd megálltunk egy játszón leültünk egy padra. Én végig néztem és csak csöndbe ültem... egyre jobban nyomta a szívemet egy szó amit nem tudtam hogy érdemes e kimondani egyáltalán valakinek pláne neki féltem hogy megijed és elveszítem szóval inkább csak ültem és hallgattam majd megint sétáltunk egy kicsit. Ez után visszajutottunk a ugyan arra tére most csak álltunk egymástól olyan két lépésre és néztük egymást nekem a szívem egyre hevesebben vert most ez a játszó tér lett a világ közepe hirtelen mint ha minden megszűnt volna körülöltünk és csak mi lettünk volna. Hiába volt elviselhetettlen a hideg nem érdeket semmi majd ( kifirkált név) hangja megtörte a csendet "fázom". Egy lépést előre léptem majd hirtelen a gyomrom még jobban görcsölt a szívem szó szerint úgy vert hogy majdnem kieset a helyéről majd még egyszer ugyan az a mondat szó törte meg a csendet "fázom" még egy lépes megöleltem....Egy perc csend... Kábé nálam most kép szakadás volt majd már nem bírtam egyre jobban nyomta az a szó a szívem amit eddig nem mertem neki ki mondani most össze szedtem nagy nehezen magam...és a fülébe súgtam halkan "szeretlek" majd egy pillanat csend és megint az ő hangja törte meg a csendet " én is szeretlek" Hirtelen hatalmas kő eset le szívemen mire feleszméltem már meg is csókoltam... megint kép szakadás..... de hirtelen a feszültség helyét átvette a boldogság ez volt éltem eddigi legboldogabb pillanata volt ....Hirtelen teljesült minden kívánságom és ez életem legjobb karácsonyi ajándéka végre valami jót is kaptam az élettől:) Majd még sétáltunk még aztán búcsúzkodás. És kb vigyorogva jöttem haza :) Szóval az életem legjobb napja volt :)
2008.12.22 bejegyzésbe ez állt
A srác most egy pillanatra elmosolyodót... Látott valami reményt a történetbe hogy lehetnek még jó dolgok az életbe majd a következő bejegyzéshez lapozott

Álmodni, majd ébredni
Stabilnak lenni majd szétesni
Kilátástalan a harc...
És kitudja még mi ér?
Lehet erősebb leszek
Lehet a semmibe elveszek
Letépném a láncot
Mi a mélybe rántott
Vagy már landolnék
A szakadék mélyén
De még...
Nem tudni mi ér a végén...
Bizonytalan a kilátásom
Elveszik minden kiáltásom
Nem tudom merre tovább?
Hogy már nem bízok
Úgy várom a nagy csodát
Úgy érzem nem bírom
Még is két lábon állok
Felemésztenek a vágyálmok
Szépen lassan....
Vérzik a szívem...
Még se folynak patakokba könnyeim
Magamba fojtom őket könnyebb így
Mindegy hogy éjjel vagy nappal
Hogy ördög vagy angyal
Kiféle vagy miféle
Én már nem tennék semmit érte..
Itt álok csak várok...
Hátam mögött elveszett álmok
Előttem a mély sötétség
Nem tudom mi jöhet még...
Szakad e a lánc...
Vagy valami vissza ránt
Vagy egy helybe maradok
Én már tovább nem haladok
Csak az idő szalad el
A gondolataimba elveszek
Szépen lassan porrá leszek....

Elmúlt a nyár..valami fáj, valami új valami más
Rideg a táj,üres kihalt utcákon megyek tovább
A hideg szellő simítja arcom, még is várom a csodát
Hogy talán újra érzem bőröd illatát, fázom
De reménykedek hogy átölelsz újra
Hogy egyszer könnyebb lesz a lelkem súlya
Mert már több tonnás számomra a teher
Nyugodtan ülnék de valami mindig felver
Az álmomból...
Magam elé nézek de tovább nem láttok
A kandalló mellet ülök még is didergek és, fázok
A láng csak a szemembe ég..de szívembe nem él
Lassan minden egyes emlék lelkembe elég
Várom hogy eljöjjön az a szikra
Mi a szebb napokat hozza vissza
De addig minden színtelen és fekete marad
Sokan mondják hogy az idő elszalad
Nekem még is egy örökké valóság tűnik
Mikor bennem minden érzés megszűnik
Rideg lesz belül minden
Még azt se veszem észre hogy megfagy minden könnyem
Azt hiszem nekem így sokkal könnyebb
Hogy nem mutatom ha valami fáj
Hogy nem érdekkel már mi vár.....

Annyi minden rossz van mi még se látjuk a pozitivat semmibe

Annyi rossz van és erre most jöttem rá .... Egyesek járni se tudnak se semmi. Mi meg azt se értékek amink van mindenbe azt látjuk hogy nem jó mert mindig jobbat akarunk ... Ami meg jó lenne azt meglehet hogy nem vesszük észre vagy már nem hisszük el alapból hogy lehet hogy van valami ami jó lenne ... mert már annyiszor romlottak el dolgok annyiszor estünk pofára hogy nem tudjuk elhinni hogy pont most jó lenne és más lenne mint ami volt ... És nem merünk változtatni.... mindenbe azt látjuk hogy jaj ez abszolút rossz vagy jaj ez abszolút jó. Jó vannak abszolút rossz és abszolút jó dolgok is ... De van egy csomó dolog amibe meglehetne találni a pozitívat is bár mennyire rossz a helyzet. Mert egy (áll)mosoly kiment a kellemetlen szituációkból :) nekem körülbelül most ez a bibliám amin csak lehet nevetek :) Próbálok pozitív lenni és a legkisebb dolgoknak is örülni ha például valaki miattam mosolyog vagy ilyenek..... tudom nekem is vannak hibáim és lesznek is lehet én is túl sokat várok.....de ha viszont valakit megszeretek igazán az úgy is megfog felelni annak amit elvárok... :) szóval pozitívan állok hozzá mindenhez amihez csak lehet :)

Amúgy ma Mimivel voltunk Arénába :) Jóóó volt dumáltunk kajáltunk mászkáltunk kereszbe-kassul :D Nézzegetük ahogy ép megakarják dönteni a csokólózási világ rekordot ami 30óra 30perc 30másodperc ^^ "köpöd ki" el voltam mint mindig :) Majd cigiztünk :) aztán elindultunk haza fele Örsön Búcsú majd haza jöttem ^^ Remélem több ilyen nap lesz mert ez jó féle nap volt :)

Most meg elkezdtem az új blogom a régit valahogy nincs kedvem folytatni :) na ennyi sziasztok :)