Belesápadok a ha tükörbe nézek.... csak mond meg nékem mennyit érek ?

Hát ma álmatlan éjszakám /hajnalom volt... nem tudtam aludni rágodtam magamon~és az emberekkel kapcsolatos visszonymon... forgolodtam és hiába is akartam elaludni nem tudtam. Szóval nem maradt más úgy mond tükörbe kellet néznem.... saját magammal szembe....ami úgye bár mindig is az embernek a legnehezebb dolog magát birálnia... függetlenül....na ez a legnehezebb...magunkkal szembe reálisnak lenni.... de én probálkoztam mivel mást nem tudtam tenni mert az ágyba vergödést egy óra után feladtam..kb a hiszti szélén...és mivel nem akartam egy egész estét végig sírni ezért...magamba néztem elég mélyen.... röktön az első kérdés ami felmerült az a dolog hogy szeretnek/ szeretet...
És öt küllön eset jött fel... széppen sorba és a legfájdalmasabbal kezdődöt...Megint feljött az aki több mint két évig... a legjob barátomnak mondotam és mindig megnyugtatott ha ezt a mondatott hallottam tőle: "ne félj én szeretlek".... és igen neki a tettei is ezt sugározták és az e féle szeretet még a mainapig is hiányzik. Hiányzik az mikor együt cigiztünk és kibeszéltük egymás lelki bajait... hiányzik az amikor együtt nevetünk a sok emeletes baromságon amit összetudtunk hozni...hiányzik az amikor egymás válán sírtunk... és azzal vigasztaltuk egymást hogy "ne félj én igaz barát vagyok történjen bármi én itt leszek"... Hiányzik az együt énekelgetés bárhol akár a héven akár egy játszó közeppén... "nem kell néznin tudjuk hogy még mindig szarul toljuk. köszönöm" Hiányzik az hogy volt egy ember akinek nem kellet ahoz szavak hogy megértsen elég volt ha a szemembe nézet... és nyitot könyv ként olvasott a gondolotaim közt... és tudta mindenek mi lesz a vége és probált arra fele terelni ami a helyes út lett volna ... de én mindig a saját fejem/ szívem után szoktam menni... így néha sőt legtöbbször a rossz vége lett az igaz ... de akkor itt volt mellettem és tartotta bennem a lelket... és minden pofára esés után az ő segitségével jöttem rá a tanulságra... lehet hogy későn... de jobb mint ha soha se eset volna le ... mert így is tanultam belőle.... na ő rá lehetett mondani hogy barát ... akár azt is hogy igaz barát... mert...bizonyitotta hogy mindig itt van de mint minden illuzió álom és eszme elveszik az idővel... ő is széppen elveszet... visszont én meg olyan vagyok hogy aki szívembe egy bizonyos helyet elfoglalt az ott is marad... és senki se tudja át venni a helyét...szóval olyan fogalom hogy legjobb barát kb az életembe már megszünt na bumm egy mélyvágás megint a szívem közepébe...ilyen az élet..

Szeretet~szerelem... ugye a szeretet ezzel a fogalommal szokták a legtöbben párositani... sajnos nekem is volt benne részem... és miért sajnos... mert az életbe nincsen happy end.... Pont labilis időszakom volt mikor megismertem a lányt akibe sikerült is beleszeretnem...a legjobb barátom küllföldön... a haverjaim le se.... és rohadtúl magam voltam és benne meg széppen lassan megbíztam napról napra egyre jobban úgy mond olyan voltam mint valami álat ami elöször távolról nézzi az embert majd szépen lassan egyre közelebb kerül hozá már mellette ül... de még amikor meg simogatnák hátrál... utána már azt is hagya hogy simogasák... és amikor az ember társa elmegy valamerre már menne utána... egy ideig mentem is de aztán kaptam egy akkora rugást hogy a padlon maradtam és végül elvesztettem teljesen a szemem elől... és szószerint majdnem kipusztultam a hiányba...Mivel ő volt életembe a második ember akibe annyira megbiztam hogy minden titkom őszintén elmondtam szóról szóra....és el is mertem mondani neki mit érzek.. és ő meg azt mondta ő is ezt érzi stb mint ugye bár az emberek legtöbbjénnél ez ilyenkor szokás..de sajnos a tetteivel nem ezt igazolta... egy két hetes msn utána távkapcsért ott hagyott....amien széppen lassan elaltatott olyan gyorsan fel is ébresztet... és amire ébredtem mindennél rosszabb volt ... most már nem csak a legjobb barátom nem volt itt nem csak a haverjaim le se ... hanem a szerelmet is elvesztettem és utána bő félévig nem is volt senkim.... nem véletlen... épitgetnem kellet mindent előről még talán most is épitek.....de ez volt éltembe az egyik legmélyebb vagás a szívembe és a legnagyobb pofon amit az élettől kaptam....

Szeretet~igaz szeretet?.... Na igen... lehet hogy már nem hiszek abba hogy valaki igazán tudna szeretni pedig majdnem kezdtem elhinni aztán szépen lassan megijedtem inkább máshoz menekültem.. mert azt hitem jó így rohadtúl nem volt jó.... mert a lány azt a látszatott tudta kelteni hogy ő tényleg igazán szeret... tetteivel is probálta így alakitani a dolgokat...szavakkal is utalt rá és valamennyire kiismert ép annyira hogy tudja hogy ezzel engem összelehet zavarni ... nem egy álmatlan éjszakát okozot .... az elmúlt párhétben... sőt nem egy át sírtat...jó mondjuk én is bánthatam de visszakaptam elég rendesen...sőt elég durván...amikor már nem bírta a látszatot akkor már a szavai se voltak olyanok mint rég... és persze ki volt a hibás... megint az aki az illuziókat kergeti aki még álmodni akar és hinni... ezzel kb az a kismaradék naivitásom is elszálta ami volt... meg az úgy mond hogy őt idézem "te olyan buta vagy, mindig melletted kéne legyek hogy vigyázzak rád hogy ne csinálj hülyeséget..." és igen kb ez lenne a vágyam jól kiismert jól bezavart.... egy társ aki mindig mellettem van és vigyázz rám....hát én majdnem elhitem a szavait ... de a látszat még idővel lehult és a szokásos üldözési mániám megvédet megint attól hogy a tűz felemészen... így csak megint megégetet....és szívmbe egy ujabb vágás keletkezet....

szeretet~az igaz barát tud minden rosszat és jót rólad még is szeret... na igen.... ez annyira igaz de akkor úgy látszik hogy akit igaz barátnak hisz az ember az nem is az... ez is egy elég érdekes eset... na megprobálom elmagyarázni...pl ha valaki szereti a piros színt de a másik megvetti azokat akik szeretik ezt a színt... és van sok ilyen ismerőse... és azokat elég durván oltja....pedig azt mondja szereti őket attól hogy szeretik azt a színt a szavai még is tükrözik az ironiát az undort és stb-t....és ez a valakinek aki szereti a piros színt fontos aki nem szereti a piros színt nem meri elmondani hogy ő szereti azt és inkább helyessel mert tudja hogy ha elmondaná hogy szereti a piros színt... hiába nem veszitené el látszolagosan azt a személyt...aki nem szereti azt a színt... de igazából elveszitené...mert ő is olyan lenne akit emiatt ironiával kezelne és undorodna tőle....érti akinek értenie kell...
A másik dolog az hogy nem csak egy fontosabb ember van az ember életébe ketté szakadni meg nem tud.....nem lehet minden helyen ott sajnos... és nem hanyagolhat el egyes embereket se....sajnos az időt és a teret senki se tudja befolyásolni még én se....ez van még egy emberbe csalódtam....

Szeretni úgy hogy nem tudsz semmit rólam ?
Na igen ez volt mostanába az életembe a legszánalmasabb dolog amit tapasztaltam x-y emberek elkezdi msnen hogy járujnk mert ő szeret és nem csak szánalomból lenne velem mint a legtöbb csaj... peff -.- és amikor kérdeztem hogy mit tud rólam nem tudott csak közhelyeket mondani amit bár ki tudna mondani... de ő szeret és én legyek vele eskü mint ha valami tárgy lennék... bocs hihetetlen de nekem is vannak érzéseim... és attól hogy kedves x-y-on pasi hiányod van és én elmondom egy akkori barátnak hogy mekkora szánalom ez attól nem rám kéne haragudni hanem magadra... mert te voltál az aki rám akart hajtani úgy hogy egyszer sem látott :D ráadásul rohadtúl nem jössz be .... és ez nem csak külső belső is én azt is nézem bármely meglepő... ez a dolgo nehogy azt hidd sebezet ezzen tudtam mostanába a legnagyobbat nevetni.....

a szeretet azt hiszem sikerül ki veséznem magamba úgy nagyából...de azért még mindig bizva bízok hogy örökké nem eshet...

Utána még azzon rágodtam... hogy tényleg gáz lenne hogy sok kapcsolatom volt és ténnyleg ribanc vagyok stb....?
Hát emberek rohadtúl nem .... és amúgy elárulom a kapcsolataim nagyrészét nem én teszem tönkre / vetek neki véget... nem tehetek róla hogy már nehezebben ragaszkodom és könnyebben túl vagyok egy pár kapcsolaton és arról sem tehetek hogy még mindig keresem azt aki megért és azt aki mellett tényleg boldog lehetek... nem azt mondom hogy godok nélküll mert olyan nincs hogy gondok nélküll de valaki olyat aki akkor is kitart akár mi van...tudjátok ez is bár mennyire hihetettlen én is úgyan úgy arra vágyom mint minden ember hogy boldog lehesek... és szeresenek és szerethesek... végül is az ember elvileg társas lény akkor erre születet....

Nem lenne szívem?o.O nem tudok szeretni ?o.O

Hát lehet nehezebben megy lehet félek már magától a gondolatól meg a fogalomtól de .... van szívem csak már meggondolom hogy kinek mit mondok és mit is teszek kiben bízok.... kinek hiszek... mert nem akarom hogy megint akár mi is fájon.... tudom ha nem kockáztatok akkor semmi sem lesz minden marad így ... de én már csak akkor merek kockáztatni ha láttom is hogy szabad.... már nem minden jött mentnek adok esélyt.... ez van ezt kell szeretni aki szeret így szeret... biztos van valaki aki szeret... mert ha nem lenne akkor már nem élnék :D vagy ki tudja....

Na szóval úgy nagyából ezek a lényegesebb dolgok mikre rájöttem :) most már kicsit jobban vagyok hogy megvívtam a saját belső harcom ... és úgye bár ami nem öl meg az megerősit ;)