2009. december 22., kedd











Azt hitem erősen homokba rajzoltam egy szívet
Amibe két név volt az enyém és a tied
Azt hitem álomba éltem, de a valóságtól féltem
Elfújta a szél a két nevet..minden a szélbe veszett
Ellibbent a remény..vele minden esély...
A szívem egy nagyot dobban.. a szemembe
Egy könnycsepp mindig ott van...
De én azt mondom csak az a pár homok szem ami fáj....
Amit a szemembe fúj a szél..de te tudod hogy miért...
Áztatja a földet..., hiába takarom el az arcom
Te tudod a választ...neked már nem álarc a látszat
Hiába teszem... hiába mondom nem dobog a szívem
Hiába hiszem..már megállt..te hallod hogy hevesen ver
Tudod mindig hiányzol mikor a nap nyugszik és kel...
Minden perc lassan telik el...nekem már semmi se kell...
Csak egy utolsó perc veled újra..te tudod mitől nehéz lelkem súlya
Pedig szöknék előleled újra és újra...
De nem megy csak egy lépés hátra majd futok vissza
A többiek előtt minden zavaros csak előtted tiszta...
Beengedtelek... oda ahová még senki mást...
Te tisztán látod..mit más sűrű ködnek lát...
Egy szó folyton folyvást a szívemig száll
De féluton hirtelen még mindig meg meg áll
Mennék...mennél de nem hagyja e szó..azt mondom várj


Lesz ami... lesz..
Csak a holnapba ne vesz..
Lesz ami... ami lesz..
Számit minden apró tett..
Lesz ami... lesz
Bevallom féltem...
Lesz ami... lesz
Tudom hogy te érted
Lesz ami..lesz
Tudom te is érzed...amit én...

A gyertya két végről éget..most elfogyott végleg..
Saját magam vetettem a fényességnek véget
Elnyel a sötétség..mikor már semmit sem láttok
Mikor már a holnaptól végképp semmit sem várok
Akkor hirtelen fel-feldereng az arcod
A néma csendet..emlékeimből meg-megtöri a hangod
Nem bírnám már-már a hatalmas terhet..
Szépen lassan úgy érezem minden az őrületbe kerget
Nem marad más csak az egyik kezembe..egy levél
Másikban egyetlen egy üveg cserép...
A levélben... számomra a mindent jelentő szavak
Az üveg cseréppel feloldozhatnám saját magam...
De egy pillanatra emléked megint feldereng...
Hiába fáj...nélküled a semmit mondó jelen
Szívembe él a múltunk és megremeg a kezem...
Valami itt tart...mitől nem merem...
Hogy semmivé legyen a jövő, a múlt,és a jelen...
Egy mondat mi erőt ad most nekem...
"Örökké nem eshet" furcsa játékot játszik a sors velem..
Néha magam se tudom mit miért teszek
Csak megyek előre, holnap nem tudom hol leszek
Bizonytalan minden..minden szinten...
Csak egy dolog biztos szinte...
Későn jöttem rá a te többet érsz mint a világ minden kincse..

Lesz ami... lesz..
Csak a holnapba ne vesz..
Lesz ami...lesz..
Számit minden apró tett..
Lesz ami... lesz
Bevallom féltem...
Lesz ami... lesz
Tudom hogy te érted
Lesz ami..lesz
Tudom te is érzed...amit én...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése