Beteljesült szerelem

Mai nap szokásosan kezdődőt utolsó suli nap a téli szünet előtt. És egy várva várt tali...(itt egy átfirkált név)-vel.Bár most már kezdem megszokni hogy néznek ha átmegyek a folyosón egyesek a képembe nevetnek, lenéznek, aztán azt se tudják ki vagyok.. Túl vagyok nem a legkönnyebb napokon hogy a legjobb barátom elment külföldre... és túl vagyok azon is hogy magam lennék mivel úgy egy hónapja vagy másfél hónapja megismertem egy lányt aki szépen lassan a bizalmamba férközöt... fura mód egyre több mindent tudtam elmondani...ezt se hitem volna pont magamról aki úgy mond paranoiás plusz üldözési mániás és elég negatív hogy tudok még emberekbe bízni de benne sikerült... És nem tudom egyre jobban hiányzót ha nem tudtam elmondani neki hogy milyen volt a napom .... ép mi öröm ért vagy bánat .. amikor a sírás szélén álltam akkor valahogy megtudott nevettetni.vagy ép tanácsot adott...Majd egyszer elhívott magával hogy kísérjem el sulijába lesz valami és nem akar egyedül lenni...mivel barát nője büfés stb.. Hát mivel nem volt jobb dolgom elmentem végül is megkedveltem csak el leszünk... Meg addig sem itthon ülök mint az elmúlt másfél- két hónapban... így hát elmentem... El voltunk elhülyéskedtünk... itt is néztek az emberek mit mindenhol néha mint ha egy kiáltási tárgy lennék vagy nem tudom mi de tiszta fura érzés de már megszokót az egy év alatt... így nem törődtem ezzel csak azzal hogy (megint át firkált név) ott van és úgy egyre furában éreztem magam amikor nem beszélt akkor is csak ráfigyeltem. Nem tudtam más csinálni csak mosolyogni... az előtt még ilyen senkivel se volt nem tudtam mi ez de olyan fura érzés volt kellemes egyben ijesztő is.. mert ugye minden új dolognak van varázsa is meg valami rémisztő része is... ezért nem mernek sokan változtatni... Majd még a fagyoskodtunk kicsit a buszmegállóba majd elbúcsúzkodtunk. De már amint nem láttam látni akartam...Innentől kezdve minden pillanatba azt akartam hogy itt legyen...Hogy hallhassam a hangját láthassam ahogy rám mosolyog és én is rá mosólyghassak. Láthassam ahogy csillog a zöld szeme...És úgy minden megfogott benne.. mind a lelke mind a külseje
....Majd ma eljött a várva várt nap újra láthattam az említett találkozás után közel két hét telhetett el..Már szó szerint fájt a hiánya és ma egész nap pörögtem és semmi rossz nem érdekelt az se hogy nem tudom hányan beszóltak az utcán "hogy nézel ki?" "Ez fiú vagy lány" "Köcsög Emo" stb rágalmak... Nem érdekelt semmi csak az hogy még mennyi van hátra a találkozóig és hogy vajon megint ugyan az lesz ami múltkor... Hogy ránézek és megfog remegni a lábam, a gyomrom görcsbe rándul, és a torkomba lesz a szívem, és mosolygok olyan leszek mint valami zombi ami csak mosolyogni tud mert minden szó el akad fél úton ami jönne...és csak állunk majd néma csendbe...Féltem iszonyatosan de még is nyugtatott az tudat hogy megint látom. Az órák még nyújtottabbaknak tűntek mint szoktak tűnni... a tanárok szavai még semmit mondóbbak voltak most nem csak a fél mondatott értettem úgy hogy bla bla bla hanem az egészet.Majd meghallottam az utolsó óra végét jelző csengőt elsőként pattantam ki a padból. És végig rohantam a suli folyosón olyan gyorsan még mint soha :D elsőként léptem ki a suli kapun ez is ritka :D Majd annyira siettem hogy elhasaltam a jégen de most ez se bosszantott nevetve felálltam és tovább mentem. Haza jöttem és fura mód még többet baszodtam mindennel haj meg ilyenek. Bár annak se sok értelme volt első volt amikor itthonról kiléptem az utcára a szél telibe a hajam na mindegy lese... mentem tovább semmi se érdekelt csak az hogy látom. Majd buszozás ami kemény egy óra szóval végig feszülten vártam hogy végre oda érjek és láthassam. Majd megérkeztem megláttam és bekövetkezett a várva várt reakció a szívem majdnem kiugrott a szívem a helyéről... Három puszival köszönt ez után elmentünk sétálni. Nem is kell mondani így karácsony előtt két nappal nem valami kellemes a klíma :D hát sétálgatunk majd megálltunk egy játszón leültünk egy padra. Én végig néztem és csak csöndbe ültem... egyre jobban nyomta a szívemet egy szó amit nem tudtam hogy érdemes e kimondani egyáltalán valakinek pláne neki féltem hogy megijed és elveszítem szóval inkább csak ültem és hallgattam majd megint sétáltunk egy kicsit. Ez után visszajutottunk a ugyan arra tére most csak álltunk egymástól olyan két lépésre és néztük egymást nekem a szívem egyre hevesebben vert most ez a játszó tér lett a világ közepe hirtelen mint ha minden megszűnt volna körülöltünk és csak mi lettünk volna. Hiába volt elviselhetettlen a hideg nem érdeket semmi majd ( kifirkált név) hangja megtörte a csendet "fázom". Egy lépést előre léptem majd hirtelen a gyomrom még jobban görcsölt a szívem szó szerint úgy vert hogy majdnem kieset a helyéről majd még egyszer ugyan az a mondat szó törte meg a csendet "fázom" még egy lépes megöleltem....Egy perc csend... Kábé nálam most kép szakadás volt majd már nem bírtam egyre jobban nyomta az a szó a szívem amit eddig nem mertem neki ki mondani most össze szedtem nagy nehezen magam...és a fülébe súgtam halkan "szeretlek" majd egy pillanat csend és megint az ő hangja törte meg a csendet " én is szeretlek" Hirtelen hatalmas kő eset le szívemen mire feleszméltem már meg is csókoltam... megint kép szakadás..... de hirtelen a feszültség helyét átvette a boldogság ez volt éltem eddigi legboldogabb pillanata volt ....Hirtelen teljesült minden kívánságom és ez életem legjobb karácsonyi ajándéka végre valami jót is kaptam az élettől:) Majd még sétáltunk még aztán búcsúzkodás. És kb vigyorogva jöttem haza :) Szóval az életem legjobb napja volt :)
2008.12.22 bejegyzésbe ez állt
A srác most egy pillanatra elmosolyodót... Látott valami reményt a történetbe hogy lehetnek még jó dolgok az életbe majd a következő bejegyzéshez lapozott