Ki életembe fényt hozot

Most csak pár képet teszek fel :) egy fontos személlyel közös web camos képeket majd holnap mesélek adig is itt vannak a képek :)

Álom világba élek.... de véget ért az első felvonás, a királyfi elment szerencsét próbálni, de pofára eset.

Sok embertől megkaptam az elmúlt idő tartamba, hogy én egy álom világba élek... Hát lehet sőt biztos. Igen van egy álmom ,hogy egyszer valaki szeretni fog megadja majd nekem amire a szívem vágyik, hogy őszintén szeret... és, én is őszintén szeretem...őt... Sokszor estem pofára, sokszor kaptam mély vágásokat az élettől.... Még is próbálkoztam boldog lenni.... A maradék csöpp kis erőm összeszedve bele kezdtem a penge élen való táncolásba. Ahol kockáztatnom kellet... lehet újabb mély vágásokat kapok... Vagy végre megismerem mi is az a happy end :) Bíztam egy személyben mert olyan csábító volt a szava... Minden mondata azt tükrözte amit egész életembe kerestem. Így bátran kerekedtem fel … Az útra, bátran adtam fel érte a jelenem és, a múltam mert azt hitem lehet vele jövőm... De tánc közbe egyre közeledtem a penge éléhez, majd azon kaptam magam hogy oda is kerültem... Mert egyre jobban hitem az illúziókban, hitem hogy, most az egyszer valóra válnak az álmok.... De nem így lett.. Megvágtam magam.. Bár a vérzést csillapítottam ahogy tudtam és, nem mutattam ki hogy mennyire fáj. Mentem tovább a szerencsét próbál utamon... De a környezetem olyan lett mint a hét fejű sárkány akinek levágod egy fejét helyére kettő nő... Egyre nagyobb volt a túl erő... Mindenkitől csak azt hallottam, amibe hiszek az csak hiú ábránd felejtsem el... Majd megint csábított valami.. Amire rá foghattam volna hogy egy újabb érzés, egy újabb személy... Akiben bízhatok... De rákellet jönnöm hogy neki minden ember egy ócska báb, akit a szavaival egy madzag végen mozgathat és, tetszés szerint azok a bábok úgy mozognak , ahogy ő akarja.... Köszönöm de nekem nem az kell hogy valaki egyszer rángasson, majd pedig bedobjon a sarokba... Inkább vissza fordultam az úton... Inkább hagytam elveszni az álmaim egy kis időre, inkább szarul de büszkén... egy magam... tovább küzdök.. Hogy egyszer az álom világ amibe élek valóság legyen....

Re

Nem írtam egy ideig mivel költözködtem stb.. Szóval nem volt időm írni J
De most ezt pótlóm. Először is, hát lelkileg elégé belefáradtam bármibe is… nekem lassan az érzések semmilyen mondóak lesznek, vagy is nem számomra, hanem úgy érzem, a környeztem, veszi semmibe az ilyen dolgokat. És így hiába is vannak nekem érzéseim, ha az emberek ezt semmibe veszik, akkor körülbelül semmit se ér az egész… Mert hiába is teszek meg mindent akár kiért, akit pl. szeretek, ha az nem tudja értékelni…
Kezdem azt érezni, hogy nem az előnyömre, hanem a hátrányomra válik, hogy vannak érzéseim. Mindig az a reakció az egészre hogy ne éljek álomvilágba… De ha az álmaim feladom, akkor mi is marad nekem? Kb. semmi más, csak hogy a felszínes dolgok… csak menni előre céltalanul lesz, ami lesz? Nem ez nem az én műfajom… én a bizonytalanságtól kikészülök… nem szeretem, ha nem tudom, mit hoz a holnap… És mi is az egyetlen biztos pont, amit most tudok kb., az hogy egyszer mindenki meghal… Ezt meg még nem tervezze. Csak szépen lassan felemészt a céltudatlanság. Nem láttok semmi olyan dolgot, ami biztos lenne… Nem tudom, hogy érdemes e éreznem… De még is tovább érzek… Mert a nélkül még elveszettebb lennék. Ráadásul saját magam adnám fel… Szóval inkább vessen meg a környezetem legyek egy maga… Ha kell, szenvedjek egy életen át de, legalább tudom, hogy én más vagyok, mint a nagy átlag… Még bízok, abban hogy valamit érnek az érzések és pár millió ember közül csak lesz valaki, aki értékelni tudja az érzéseket. És nem csak a szemének él…

Amúgy meg várom a pénteket Ré5. remélem jó lesz… Bár már viharfelhőkre is volt jel. De azt hiszem ezeket, elűztem de, ha nem még mindig van nálam esernyő, nem fogok elázni;)

Csak a szeme szeretett
De szívem beleremegett
Szavakkal csábított
Mélyálomba kábított

Majd vihara ébredtem
A túl partra tévedtem...
Itt a szomorúság
Ott a boldogság....

Most is kérdem ő hol jár
De neki nem fáj
Ő már nevet..
Szeme mást szeret

Csókja mást mérgez...
Ha belehalok...
Akkor is ez volt
A legédesebb méreg

Neve.. ez átall
Végleg szívembe éget..
Akkor is ha apró kis,
Darabokra tépte....
(megteném újra érte)

A szemednek tettszem,vagy a szíved dobban, eltűnik a látszat, vagy az érzés megmarad..

Ma youtubon néztem vidiket és, találtam egyet a sztori lényege. A srác szerelmes a lányba elmegy hozzá hogy bevallja, neki az érzéseit. De a lányt megtalálja egy másik sráccal.... elmegy szomorúan majd, később amikor egyszer arra jár. Meglátja hogy a lányt bántja a srác megmenti. Majd szerelmük beteljesül. De a másik srác bosszút áll. Felbérel embereket hogy öljék meg a másik srácot, a lány lakásán ezt meg is teszik. A lány reggel holtan találja a fürdőszobájába a srácot. Majd fajdalmámba ő, is megöli magát. De mivel a szerelmük igaz volt a túl világon beteljesül

itt a vidi is

Csak a kérdés hogy a mai világba van olyan hogy igaz szerelem. Vagy csak már ilyen love storykban láthatjuk viszont? Kérdés hogy, melyik ember nem él már a szemének... és nem téveszti össze azt hogy valakiből tetszik az neki amit a másik is láthat, vagy azt is tudja mi rejlik,ott mélyen legbelül , amit nem mindenki ismerhet...Csak pár ember. Olyanok akit az adott illető egy olyan közelségbe engedett mint nem minden embert, hogy nem csak azt láthassák mint a több millió másik... hanem egybe az egészet. És ha láthatja kérdés hogy érdekli e, értékeli e egyáltalán , vagy az illető csak megy a szeme után mint a legtöbb ember. És ugye bár a szem egy idő után megunja a látványt. Majd új látni valót keres. A mai világban ez egyre sűrűbb, mert egy kis probléma után már a külső nem olyan vonzó a belsőt meg nem ismerték ki így minden csak pár hétig tart. A szemük vezeti őket. Így mindig találnak szebb látványt. Pedig ha mélyre néznének lehet a szívüket is megszólítaná az illető, mert a szem és a szív olyan látványt kreálna ami sose szűnne meg és, mindent kibírna az az érzés ami ez által ( szív+ szem) látvány állttal született. És igaz szerelemnek nevezünk ^.^ csak a kérdés hogy van e még ilyen ?

Tekintettedbe volt valami ami elragadt..
De csak pár emlékfoszlány mi megmaradt
Pár ígéret, csak egy buta kis mese...
Mitől elment a másik esze...
Kicsit naiv lehettem
Egy picit még buta gyerek
De legördült a függöny
És, véget ért a szerep
Szépen lassan el engedted a kezem
Melletted álomra hunytam a szemem..
De most felnyílt
Szinte vakító a fény
De rádöbbentem.. az életedbe
Csak mellék szereplő lehettem én
Más a hős nő nekem
Más mellet kell hogy álomra hunyjam a szemem
Még egy szó töri meg a csendet
Emlékembe él mit az idő elvett....
De nincs jelenünk se, jövőnk
Csak múltunk..
Így elvált most a közös utunk
Jó volt veled álmodni....
De, most már fel kell ébredni
Ennyi a vigaszom: az ember szokott néha tévedni...

Az ember olyan lény aki a szemének él és ,nem a lelkének de ,egy nagy igazságot elfelejtett... a látszat néha csal

Ami annyira nyugtalanított hogy valakit most nem értettem meg most véget ért. Mert már többé nem kell fürkésznem a tekintetettét nem kell várnom a visszhangot szeretlek~szeretlek ezt vártam volna de csak egy hangú volt a kiáltás a végén már csak egyre halkabb és halkabb lett. Most már tudom az igazat így hát már nem is hallani, még egyszer halkan suttogom. Majd a szél elfúja. Mi marad pár emlék.... pár kép.... ez olyan lesz mint egy mese... egy rejtvény... amit megakartam fejteni és meg is fejtettem. Csak ép a válasz nem az volt amit vártam. De ezt is végig csináltam. És még mindig a tartom az eszméket amiknek egy ideje élek. Nem ezt nem hagyom elvenni ilyen könnyen. Még küzdök értük, ha kell az utolsó levegőmig. Ha könnyeimbe fulladnék akkor is. Nevetek akkor is ha sírni kell.. Mivel egy mosoly ami lehet nem is igazi kimenthet a nehéz szituációkból... és, a természet is igazolja minden rossznak egyszer vége lesz. A zápor eláll az aszfalt felszárad... Egy szóval örökké nem eshet. Terveket szőttem, maga biztos voltam, bíztam magamba, így hát most is magam vagyok , megértettem amit akartam úgy kaptam ahogy kértem... Azt kértem hogy megértsem hát megkaptam... És talán ha most azt akarom nagyon teljes szívemből hogy, most tényleg boldog legyek akkor az is leszek...... Nagy levegőt veszek.... és megpróbálok nem nézni hátra. Megpróbálok nem törődni a múltammal... Mert nem maradt más... el kell engednem a múltat hogy lehessen jövőm... Most egyet lépek... remélem a második lépés is sikerülni fog.... Most behunyom a szemem... Nem hagyom hogy az vezessen nem fogok semmiről tudomást venni. Csak arról ami a lelkemet fogja meg. És le se … a problémákat amit az idő kreált. Romokat hagyok itt.. ami a múltam..megtorpanok egy percre... ez a jelen. Gyorsan becsukom a szemem és, szerencsét próbálok mint valami kivándorló hogy majd más földön hátha szerencsém lesz... ez a jövőm... Remélem sikerülni fog … Mert egyre fogy a levegő és úgy érzem ez az utolsó lélegzet az utolsó csepp levegő amit betudok szívni és, éltben tart de, ha kifújom már holtan esek össze....De egy utolsó esélyt mindenki érdemmel így hát magamnak is megadom :)

Az ajtóra írt szó igaz lesz örökre

Ma megint szörnyű lelki állapotba kell lefeküdnöm még mindig ugyan az az érzés dúlja fel a lelkemet. Én biztos vagyok de egyre jobban nem értem azt aki miatt biztos lennék. Olyan mint ha üvöltenék és várnám hogy a válasz... azaz a vízhang visszajöjjön szeretlek~szeretlek... de vagy süket vagyok vagy tényleg nincs visszhang... vagy csak késik... én várnék bármeddig... állnék egy helybe... de ha egy helybe álok sokáig akkor meg félek hogy, arra eszmélek, körülöttem minden megváltozott és, közbe az is eltávolodott amit vártam … úgy fogok meghalni hogy várom a nagy csodát és bízok benne és az utolsó percbe jövők rá csak illúzió volt minden? Vagy meghallom azt a visszhangot amit annyira vártam... percek,órák, napok, hetek lesznek tán? Pedig én egyre hangosabban kiáltok.. már torkom szakadtából de sehol se jön az az egyetlen kis hang mi kellene amire szükségem lenne... hogy annyira ne marjanak a szívembe a könnyeim... Mert én amit mondok azt végig komolyan is gondolom az onnan jön mélyről....és, lehet hülye vagyok de én még mindig várom a vízhangot... mert bízok benne hogy nem véletlen azt látom abban akiben látom azt hogy az ő válasz lenne a visszhang. De ha idő telik és egyszer már csak azon kapom magam hogy mennem kell akkor... ha szívem kapuját bezárom azt már mögötte teszem, egy üzenet lesz rá vésve az ajtóra egyetlen szó ami most a mindent jelenti nekem … Szeretlek :(

Te nyitott könyvként olvashatsz bennem… de én csak a borított látom, ha megakarlak érteni…

Olyan fura napokon vagyok túl. Érzelmileg úgy mond labilis, vagyok pedig… tudom, hogy mit érzek és lehet, hogy ép ez a baj, hogy mos az egyszer magam értem, és magammal vagyok tisztába én, tudom, hogy merre tovább most az egyszer én láttok előre…most van, az hogy bátran mondom én, szeretem… és még is könnyeket ejtek, mert hiányzik. És lehet, hogy fáj de, mos ettől a fájdalomtól, nem akarok megszabadulni, mert tudom, hogy jobban fájna, ha ezt a fájdalmat eldobnám… Olyan fura hogy most ő tudja, hogy tényleg mi van most ő, lát tisztábban lelkembe Beengedtem oda ahova eddig életembe két-három embert…És ő az, aki olyan, hogy, tényleg amikor lehet csak a tekintetét, fürkészem még se tudom megérteni olyan könnyen. Mint bármelyik embert eddig az életben… Nem tudom, valahogy minél jobban meg akarom érteni annál nehezebb, pedig ennyire még senkit se akartam megérteni és ez azért van….mert most tudom, mit akarok…és nem akarom hogy ez a magabiztosság a semmibe vesszen…. Mert ilyen még nem volt és kitudja mi lenne ha ez elveszne….Szóval marad az hogy reménykedem hogy idővel majd én is tisztában láttok 

Ezt érzem most...

Fura most minden magam vagyok de egyszer tudom hogy lesz valaki aki más lesz... most minden ember olyan semmit mondó olyan egyszerű tudom mi lesz a következő lépésük... mint ha egy ezerszer lejátszot színdarabot néznék és a csatanó előtt mindig bekiabálnám a poént és ezért mindenki utál mert mindig mindent elrontok.. az utolsó pillantban amikor a legjobb lenne. És miért is ? Mert nekem lassan már minden olyan egy hangu... minden olyan ismerős... mint ha ezerszer megtörtént volna... olyan hogy van de jó és nem olyan hogy van de nem tudom szavakba foglalni hogy milyen jó mert nem lehet leírni azt az érzést hogy van és csak ő kell..az emberek most nekem olyan simmán sablonosak semmit mondoak mint ha mind egyformák lennének senkibe se fog meg semmi... és csendbe várom azt aki...egyszer majd csak eléri hogy minden más legyen. Akinek majd a tekintetét fogom fürkészni ... de már nem fogok átlátni a ködön... akit megakarnák érteni de nem fogom... Aki lehet másnak olyan sablonos mint a többi ember nekem de nekem még is ő az aki más akibe valami mást láttok és lehet ő fog rajtam át látni de én meg rajta nem .... És nem én fogom őt zavarbahozni hanem ő fog engem.....Nem én fogom lelőni a poént hanem ő.... nem előtte fogok járni sőt nem is mögötte hanem mellete... Még is úgy fogom érezni ő előrébb van és bátran lépehetek utána mert ha ő vezet akkor biztonságba lehetek csak... Csak az a kérdés észre veszem azt hogy ő az ? Tudni fogom e vagy probálom őt is semmilyenek látni egy átlagos dolognak hétköznapinak... akkor is ha az emberi szemnek... ép megbotránkoztató merem e majd neki mondani hogy héééé nekem tényleg más vagy és nem csak azért mert az átlag szemnek más vagy... hanem azért mert a szívemnek is más vagy... valahogy hallom ahogy megszólitja a te szíved az én szívem... lehet hogy félni fogok félni mert nem tudom hogy a szíve vajon hány szívet szólitott meg csábitó dalamával... vagy vajon hogy az én szívem mond e valamit neki ....Hogy merek e megint az életbe kockáztatni, mint az utolsó esély minden erőmet összegyüjtve mint a régi hősök a többszörös túl erővel szembe szembe szálni az érzéseimmel... ők akkor mertek lépni... büszkén vesztek el de én ha ilyen érzésekről van szó még a saját árnyékomtól is félek ha meg láttom nem hogy előre lépek hanem hátra.... nem is egyet hanem kettőt .... és lehet tudom is hogy van olyan aki az előbb emliteteket jelenti csak nem merem belátni... mert már annyiszor játszotam a tűzzel... hogy súlyos égési sérülések vannak rajtam...és még egy seb és ott maradok... De ilyenkor egy mondat cseng a fülembe mindent a szerelemért .... Csak az a kérdés hogy én is legyek olyan hős aki elesik .... és a mai világba nem hogy felnéznek rá hanem kinevetik...Kellettek neki igaz érzések ez lett a veszte aki hülye haljon meg... Vagy legyen a tipikus sztori ... ami a mai világra jelemző szépen csöndbe ülni és a látszatra adni szépen álmosolyt varázsolni az arcunkra mindent amit megkövete ez a társadalom megszerezni azzal a tudattal hogy én lehetem volna hős és lehet más lenne minden lehet hogy bizonyithatnám hogy van happy end... De olyan furra most minden azt hiszem tényleg érzek... tényleg szeretek.. csak ezt belátni nehéz mert ennek ilyenkor sulya van... Nagyobb sulya mint ha napokig keresztet cipelnék a hátamon mert ez a súly nem a testemre nehezedik hanem a lelkemre és ha egyhelybe maradok belülről emészt fel ....

Párnap egybe ömlesztve

Először is :) örömmel közlöm h a tolerancia nevébe való szalon cukor osztogatás sikerrel zárult olyan 15 en voltunk de jó volt :D
Bár Küllőn Fele reakciók voltak megfigyelhetőek.... volt aki végig se halgata mit akarunk csak ránk nézet és elment volt viszont aki mosolygót és ezért az élményért már megérte az a pár mosoly nekem legalább is jól eset :) szóval már megérte az egész :)

Majd másnap azaz csütörtökön mentem le Roxyhoz szegedre :D Adrián kitalálta hogy lepjük meg Roxyt azzal hogy előbb lemegyek szegedre és megijesztjük amikor várná hogy leszállok a vonatról hupsz sehol sincs egy Meti... de hát ez a tervünk a semmibe veszett... mert kaptam egy telót hogy valszeg késni fog 10 percet oké :D semmi para csak nem tudtuk mit csináljunk hogy most hogy lepjük meg őket.... álltunk és néztünk egyszer csak kipatant a fejemből hogy mi lenne ha rossz vontra szálnák .... De nem tudtuk merre felé mennyen majd megszólalok legyen nyíregyháza :D így megszületet az ötlet én Nyíregyházán fogok "leszálni" :D Majd mesziről kiszurtuk őket amint közeledtek :) bár nem nehéz :D nem sok kék haju ember mászkál az utcán :D mögéjük kerültünk majd Roxy hivot :D Én megszólalok nyiregyháza messze van Szegedtől ROxy néz mi van :D és edig bírtam nevetés nélküll :D elnevetem az egészet így rájöttek hogy mögötük vagyok OO aztán furán néztem Bogyóra hirtelen nem eset le hogy ki egy pillanatra vagy is tudtam hogy ő ő csak fura volt pothaj és smink nélkül szal furán néztem rá és kb az lehetett a fejemre írva ez mi ez o.O? Majd elmentünk Roxyékhoz hajat vasaltunk sminkeltünk :D hülyültünk Adrián kifestete a körmöm :D party szemöldököt meg nagyon oltogatam :D "vastag a szemöldököd szedd te is mint én " ....közbe ittunk valamit ami jó volt energia italal :) én mindnet keveretne szeretek inni :D szal ez nálam szokás .... cigizgetünk stb majd Adrián elment a többiekért.. :D adig bebizonyitottam azoknak akik ott maradtak hogy finom a vodka~sprite meg is itták :D Utána meg jött a tömeg :D ki be mászkáltunk cigizni cip cipőhátán volt szal kb mindenki a máséba bujt bele :D..... rengeteg pia volt szal kb mindenki ivot :D.... Majd nem tom mi jelentéktelen dolgok zene stb aztán Oda jött hozám Bogyó segitsek neki összejönni Alexxal :D hát pont tőlem kérte én nem nézem csak cselekszem oda mentem Alexhoz amikor .... ép egy másik csajjal dumált vagy is pont abba pillbe egy kicsit leszakadt róla a csaj és megkérdeztem hogy tetszik e neki a bogyó és jobban e mint a másik csaj igen volt a válasz majd mikor Bogyó ült a kanapén akkor mondtam Alexnek mennyen oda dumálni félóra múlva amikor vissza néztem már smároltak de tök örültem nekik :) :D aztán tovább piálás stb ... majd belőlem kiment az összes pia ami bennem volt többet meg nem akartam inni szal sokolt a tömeg beültem a fürdő szobába bejött Adrián dumálni :) jó volt vele lelkizni majd kibe mászkálás cigizés aztán eljött az éjfél kocintás.... aztán már szépen lassan mindenki hány minden hova.... valaki telibe hányta a kabátokat stb..... majd hajnalba mindenki probált aludni amiből nem lett semmi :D majd mikor takaritani kellet volna .... maradtun 6-7en körül belül...... kitakaritotunk közbe adrián lelépet :)..... Majd én Roxy bogyó alex bementünk Szegedre sétálni haza kisérni Alexot.... eset az eső.... szará ment a hajam elázot a ruhám de megérte Adig is roxyval voltam :) Majd feltettek a vonatra könnyeztem onantól kezdve hazáig :( és most is hiányzik de szombaton megint go Szeked :).... És most pár képet is melékelek csütörtökről meg péntekről :)

















Az újévre is megvanak az újcéljaim na de majd erről később sziasztok :)